Az úszókat néha nem értjük: hajnalban kelnek, kiugranak a jó meleg ágyból és elrohannak az uszodába azért, hogy beugorjanak egy viszonylag hideg medencébe. Ott pedig húznak és rúgnak, rúgnak és húznak, falják a „hosszakat” addig, ameddig a kitűzött céljukat, a „napi adagjukat” le nem ússzák. Ez várt énrám is. Persze fűszerezve azzal, hogy azért még külön fizettem is valakit, hogy a medence széléről utasításokat adjon és ne hagyjon (eleget) pihenni!

Mire jó még az úszás?

Ellenben ahogy fejlődtem, rájöttem, hogy a szervezetemre, az edzettségemre gyakorolt hatásán kívül az úszásnak volt még egy olyan hatása, amire ne is gondoltam: itt magamra figyelhettem. Hiszen úszás közben viszonylag jól lehet gondolkozni: nincsen mobiltelefon, nem kapunk e-maileket, szöveges üzeneteket és nem tudunk a közösségi média oldalaira sem felmenni. Nincs más tennivalónk, mint mozogni és figyelni, gondolkozni. Tapasztalatból mondom, néha fantasztikusan jó ötletek, megoldások születnek ott az uszoda hideg vizében, hajnalban, akkor, amikor egyedül vagyunk. Akkor, amikor csak magunkra figyelhetünk.

13 vállalatvezetői felismerés

Vezetőként melyek azok a gondolatok, felismerések, melyek párhuzamba állíthatók az úszás – vállalatvezetés szempontjából

1. „Amikor az uszoda vize hideg, a legjobb, ha rögtön mozogni kezdünk.” Vagyis, ha kellemetlen helyzet előtt álunk, jobb, ha mihamarabb cselekszünk! Ha tudjuk, hogy van egy kemény feladatunk, kezdjünk azonnal azzal! Hiszen, ha nem teszünk semmit, előbb-utóbb a medence szélén még dideregni is elkezdünk és ha végre részánjuk magunkat az ugrásra (a cselekvésre) rosszabb helyzetből indulunk!
2. „Minden közegben van ellenállás.” Ezen nincs mit csodálkozni! Az úszás során – persze az életben is – a ó cél, hogy az ellenállást a lehető legkisebb erőfeszítéssel győzzük le. A letöbbet akkor nyerünk, ha a lehető legkisebb ellenállásra és erőfeszítésre törekszünk: a testtartásunkkal, a fejünk más szögben tartásával csökken a testünk ellenállása és gyorsabban haladunk előre.
3. „Ha kapálózni kezdünk, elfáradunk, kimerülünk, és alábukunk”. Tudatosítsuk magunkban, hogy nem minden tevékenység lesz ugyanolyan eredményes. Előfordul, hogy egy pánikr okot adó helyzetben kapálózni kezdünk, de mégsem jutunk előre, viszont felhasználjuk minden erőforrásunkat. A túlélés kulcsa sok esetben tehát az, hogy ne kapálózzunk, azaz kevesebbet mozogjunk.
4. „Ugyan néha megengedhetünk magunknak némi lazítást, de hosszútávon az elveket nem szabad feladnunk”. Akadhatnak olyan napok, különösen akkor, amikor nem érezzük jól magunkat, hogy inkább az ágyban maradunk. Ezt alkalmanként ugyan megtehetjük, de a kísértésnek sokkal jobb ellenállni, és aza elveket, a kitűzött célt fel nem adni, mert hosszútávon sehova nem jutunk.
5. „Az nem számít, hogy milyen mély a víz.” Ne feledjük, úgyis a víz tetején úszunk! A félelem nem old meg semmit. Abban az esetben, ha tudjuk, hogy mit kell tennünk, tegyük azt magabiztosan és élvezzük azt amit a medencéből kinézve látunk!
6. „A fennmaradáshoz néha egyhelyben állva kell taposni.” Van olyan helyzet, amikor nem tudunk előre haladni. Ismerjük fel, melyek azok a pillanatok, amikor nem úszni, nem tempózni, hanem taposni kell. Ekkor bölcsebben tesszük, ha az energiánkkal takarékoskodunk és egy rövid ideig egyhelyben maradva taposunk!
7. „Minél közelebb vagyunk a medence aljához, vagy a sávban úszva annak széléh, annál inkább érzékeljük, milyen gyorsan haladunk”. Ez egyszerű fizika: minél közelebb van a viszonyítási alap, annál gyorsabbnak tűnik a haladás. Válasszuk meg tehát jól a viszonyítási pontokat!
8. „A versenyeket a fordulók alapján nyerik meg, vagy veszítik el a versenyzők”. Köztudott, hogy senki és semmi nem halad az idők végezetéig ugyanabba az irányba. Ha jól mérjük fel, hogy mikor és hogyan kell fordulnunk, lehet, hogy mi leszünk a nyertesek!
9. „A hullámokat tisztelni kell.” Senki nem akar vizet nyelni! Meg kell tanulnunk a legjobb ütemben levegőt venni! Sokszor a nehezebb körülmények jelentik a legjobb gyakorlási terepet. Amit ott megtanulunk, a medence sima vízében könnyebben alkalmazhatjuk!
10. „A Ritmus a király”. Tudnunk kell, mikor veszünk levegőt, mikor rúgunk, mikor húzunk, fordítjuk el a fejünket, stb. Ehhez az edző (a coach) rengeteg segítséget tud adni. A vállalati világban a részlegek együttműködése kísértetiesen hasonlít ehhez.
11. „Abban az esetben, ha a lassúak vagyunk, a technikánkon kell javítani”. Bizonyos esetekben egyszerűen nem haladunk. Valahogy nem megy… Ekkor nincs más lehetőségünk, csak visszanyúlni az alapokhoz és újra gondolni a technikát. No és persze csiszolni rajta egy kicsit. Egyedül? Lehet, de az edzővel (coach-csal) hatékonyabb…
12. „Választhatunk: nyugtatgatjuk magunkat azzal, hogy gyengék vagyunk, vagy felmérjük a helyzetünket, kitűzzük a célt és kitaláljuk, hogyan erősödhettünk meg.” Persze a cél elérése – „megerősödni” – sokszor szenvedéssel jár, ami nem kellemes. Ellenben akkor, amikor időt és energiát fektetünk be, majd észrevesszük, hogy javultunk… ott az igazi boldogság! Visszanézve az erőfeszítések és a szenvedés pedig általában eltörpül…

A ráadás: minden a szemléletünktől függ

13. „Az úszásban ugyanúgy, mint az életben a különbség aközött, hogy megtanulunk sikeresen előre jutni vagy süllyedünk attól függ, hogy a közeget – az úszásnál a vizet – a barátunknak vagy az ellenségünknek tekintjük-e.” Ha úgy vesszük, a víz lelassít, ugyanakkor, ha más nézőpontból nézzük a víz felemel. A döntés arról, hogy melyik nézőpontból nézzük a helyzetet, csak is rajtunk múlik!

A cikk Steve McKee írásának felhsználásval készült.